2017. augusztus 22., kedd

23. fejezet

- És most? – tette fel kérdését JaeBum, miközben bordáira fogott, melyek fájdalmait tükrözték, és nézte, ahogy a mikrobusz elhajt szerelmével egy vadidegen férfi társaságában.
- Most? – fordult hátra a két mogorva férfi közül az idősebb, majd erőteljes mozdulattal felrántotta a másik kisbusz ajtaját és beparancsolta a Banda Tagjait a járműbe. – Befelé!
- Mi van?! – mordult fel BamBam, döbbenetében YuGyeom csuklójára szorított, aki a kínjaitól felszisszent. – Mi az, hogy befelé? – háborgott a fiatalabb.
- Beszálltok ebbe a k.urv@ buszba, és elhagyjátok ezt a kib@szott országot! Értve?! – vette erélyesebbre a figurát.
- Te így nem beszélhetsz velünk! – emelte fel a hangját BamBam is, orrából kis híján elindult a vér idegessége – és a korábbi verekedés – miatt.
- Most szépen fogod az alfeled és beteszed a tetves buszba, különben itt helyben agyon lőlek! – S ezzel már nyúlt is háta mögé, hogy az övére erősített fegyvertartóból előhúzhassa pisztolyát és BamBamre szegezhesse azt.
- Elég legyen! – utasította rendre őket a másik ismeretlen fiú, miközben kinyitotta az anyós ülés oldalán lévő ajtót.
- Ez a parancs, amit ti bólogató kiskutya módján teljesítetek, vagy egy-egy tarkólövéssel lesztek gazdagabbak! – nézett farkas szemet BamBammel a feszültebb fél.
- YoungJae – szűrte fogai között a sofőr nevét a korábban felszólaló, miközben BamBamre sandított. – Bocs’, nem mindig ilyen morcos. Amikor itt van a haverja, akkor egész kedves is tud lenni.
- Befogtad, Lee TaeMin? – nézett át a busz felett, tekintetével villámokat szórt felé, mire Társának szája szélesebb görbületet vett.
- Mondd azt, hogy nincs igazam, Jae! – Biztos kacsintással toldotta meg incselkedését, mire a YoungJae nevet viselő sofőr csak fújtatott egyet válaszul, s feltépte a kormányoldali ajtót.
- Elárulnátok, hogy mégis kik vagytok? – csattant fel elégedetlenül Mark, ahogy figyelmét elfordította az eltűnő mikrobuszról és a vitatkozó Tagok irányába nézett.
- Ha mindannyian beszálltok az autóba, akkor utána ismerkedhetünk – ajánlotta fel a fekete fürtöket viselő Tag, majd udvariasan megdőlt kicsit.
- Mi lenne, ha előbb mesélnétek magatokról és csak aztán döntenénk el, hogy beszállunk-e az autóba? – vágott vissza Mark.
- Mark – lélegzett fel JaeBum, ahogy lassanként felegyenesedett.

A fiatalabb testvér is kihúzta magát, ezzel a Vezér fölé magasodott némiképp, majd egyszer JaeBum alakját mérte fel, egyszer pedig az ismeretleneken futott végig szempárjával. Nehézkes lélegzetvétel szakadt fel Markból, oly’ hosszú idő óta először érezte magát tanácstalannak. Végigvezette tekintetét a Banda többi tagján, akik megrogytak a váratlan támadástól, majd ökölbe szorította mindkét kezét. Fájt így látnia Társait, s legbelül érezte, hogy mindannyiuknak az lesz a legjobb, ha elhagyják ezt a várost és országot, hogy új életet kezdhessenek. Talán egy szebb jövőt is maguknak tudhatnak idővel.

- Rendben – szólalt meg hosszú merengés után.
- Mark? – zúgott fel a többi Banda Tag a legidősebb fiú válaszát hallva.
- De meg kell ígérnetek, hogy a nővéremnek nem esik baja! – emelte fel mutató ujját fenyegetően.
- A nő nem a mi ügyünk! – felelt bosszúsan YoungJae, mire TaeMin egy kavicsot pöccintett hozzá, ami eltalálta bal fülének cimpáját. – Hé! Tedd takarékra magad, Kölyök, vagy s.ggbe pörköllek egy stukkerrel!
- Még mindig nem te vagy a Főnök, Yoo YoungJae! – közölte a tényt, mire YoungJae arcszíne fakóra váltott. – Helyes. Akkor azt hiszem, hogy ezt tisztáztuk is. Beszállnátok végre ti is, mielőtt mind itt döglünk meg? – fordult JaeBumhoz és Markhoz egyaránt.
- Igen – bólintott a legidősebb Bandatag.

Mark után a többiek is beleegyezően biccentettek, utolsóként JaeBum feje moccant egy parányit. TaeMin is elégedett fejmozdulattal nyugtázta a dolgokat, majd besegítette a Bandát a járműbe, végül YoungJae-vel ők is beszálltak. Az idősebb elfordította a slusszkulcsot, gázt adott, aztán nagy port kavarva elhajtottak a kietlen helyszínről. Szinte alig fértek el a busz hátsó részében, olyannyira kicsi helyre kerültek, de a jobb élet reményében ez volt az első lépés, amit meg kellett tenniük.

- A reptéren vár majd rátok egy gép, ami elvisz titeket Malajziába – kezdett bele a terv felvázolásába TaeMin –, onnan ketten tovább repültök Ausztráliába, hárman Oroszországba mentek, a maradék kettő pedig Rióban kezdhet új életet.
- Semmi kedvem a kengurukhoz – fújtatott Jackson, majd véres ujjaival felrázta zilált tincseit és az ablakon bámult tovább kifelé, végül lassanként elnehezültek szemhéjai.
- Nekem rohadtul mindegy, hogy melyikőtök, hova a bánatba repül – morgolódott YoungJae, egyszer a visszapillantó tükörbe nézett, hogy szemügyre vegye a Banda tagjait, egyszer pedig a mellette higgadtan üldögélő TaeMinre sandított. – Hogy’ tudsz ilyen nyugodt maradni? – szegezte a kérdést a fiúnak.
- Jobb lenne, ha olyan lennék, mint te, Hyung? – mosolyodott el könnyedén.
- Azért lehetnél kevésbé vigyorgó, TaeMin.
- Nem fogok agyérgörcsöt kapni, mert aggódom a többi ökörért, akik kockáztatják az életüket holmi kis nőcske miatt. Kösz’ de ebből én inkább nem kérek, Hyung – duzzogott maga elé meredve.
- Leszel még egyszer te is szerelmes, Lee TaeMin – jegyezte meg alig hallhatóan. – És elhiheted nekem, hogy akkor leszel csak igazán nagy barom, nem pedig most – nevetett fel keserűen.
- Yah! Elhallgass, te anyahomorító! – csapta vállon az idősebbet egy biztos lendülettel.
- Fejezd be, Kölyök, vagy fának hajtom ezt a nyamvadt buszt és utána vergődhetsz a saját véredben!
- Nagyon ingerült lettél, Yoo YoungJae. Talán csak nem hiányzik a másik feled?
- Szeretsz veszélyesen élni, Lee TaeMin? – nézett szigorúan a fiúra, akinek szájára elégedett vigyor telepedett. – Vigyázz, mert egyszer eljön az a nap, mikor te fogsz mindent kockára tenni egy nőcske miatt.

A héttagú Banda egyetlen szó nélkül hallgatta a két fél szópárbaját, mely inkább hasonlított már egy gyermeki civakodáshoz. JaeBum néha megköszörülte a torkát, ahogy lehunyt szemmel zötykölődött a busz hátsó ülésén, másik öt Társához hasonlóan. Mark viszont nem tudta pihentetni szemhéjait, meredten bámult kifelé az ablakon, keresve a megoldást, hogy nővérét mielőbb láthassa. Azonban TaeMin és YoungJae csevegését még a feszült figyelmű Mark sem tudta nem meghallani.

- Ti mégis miről vitatkoztok? – szólította meg a vitatkozókat. – Milyen nőcskékről van szó?
- Hm. Nocsak? Talán neked is van valaki, aki miatt fáj a lelked? – nézett a visszapillantóba YoungJae.
- Mondjuk a nővérem elég jó indok, nem? – duzzogta elégedetlenségében.
- Ja, hogy ő. Szemrevaló egy példány, az tuti. Nem csodálom, hogy a Főnöknek is azonnal szemet szúrt egy ilyen nő – vigyorgott öntelten.
- Hogy mi van?! – JaeBum szemei rögvest kipattantak, ahogy eljutott tudatáig a társalgás témája. – Mi van Emilyvel? Kinek szúrt ő szemet? – szűrte fogai között.
- Talán a te tulajdonod, hogy így beleszólsz? – támadott vissza a volán mögött ülő.
- Jó lesz, hogy ha visszaveszel, mert a végén letépem az arcod!
- Huh, most nagyon megijedtem – kekeckedett tovább YoungJae, ezzel még jobban felbőszítve a Bandavezért. – Inkább hunyj még egy kicsit, mert lassan odaérünk a reptérre.
- Nem megyek sehova! – jelentette ki tényként, ahogy hátra dőlt, összefont karokkal.
- Duzzoghatsz, mint egy ötéves kisgyerek, de akkor is felpakollak arra a gépre!
- Ahhoz nekünk is lesz egy-két szavunk – sziszegte fájdalmaival küszködve JinYoung, majd fészkelődni próbált a szűk helyen.
- Megkötöttük az egyezséget, ami titeket is érint! – szólalt meg végre TaeMin is.
- Mi van, ha mi nem adjuk olyan könnyen magunkat? – csatlakozott a többiekhez YuGyeom, félig még lehunyt szemekkel.
- Akkor jön a B terv – fordult hátra hozzájuk TaeMin, ujjai között szorongatva egy hangtompítós pisztolyt.
- Egyenként lelősz minket? – kérdezett Mark, miközben egyszer a pisztolyra nézett, egyszer pedig TaeMinnel vette fel a szemkontaktust.
- Ha az kell, hogy eltüntessünk mindenkit, akkor igen. Golyót eresztek mindenkibe, aztán pedig az imádott kis nőcskétek kap egyet a mellkasába. Na? Sokáig húzzátok még az időt, vagy kiszálltok végre az autóból és sorsot húztok, hogy ki hova repül? – Kérdőn felvonta szemöldökét, majd a tolóajtó felé biccentett a fejével.
- Nincs más választásunk, JaeBum – fogott a Vezér bal vállára YoungJae, lopva pillantott a volán mögött ücsörgő névrokonára. – Ahogy Emilyt ismerem, hamarosan jelentkezni fog – súgta fülébe, mire JaeBum biccentett egyet megértőn.
- Legyen! – hajolt meg a megmentők előtt, majd egymás után elhagyták a járművet és felsorakoztak félkörívben.

YoungJae és TaeMin megvárta, míg a Banda Tagjai sorba rendeződnek, majd hátat fordítva a mikrobusznak, elindultak a kicsiny repülő felé, ami egy új életnek kapuját jelenthette számukra, a másik két fiú pedig távozott a reptérről. A Banda szótlanul lépdelt egymás mellett, azonban a feljáróhoz érve mindannyian megtorpantak.
Idegesen mérték fel a gépállatot, egyiküknek sem volt szíve elhagyni az otthonának hívott helyet. Hiába a múltjuk és a feladatuk, minden ebbe a városba kötötte őket. Még az utolsó lélegzetvételük is.

- Akkor hogy’ legyen? – tette fel félve az első kérdést JinYoung.
- Nem akarom itt hagyni a várost – szuszogta YoungJae.
- Mindannyiunk érdekében az lesz a legjobb, ha olajra lépünk. De főleg Emily érdekében – felelt alig hallhatóan YuGyeom.
- Azt hittem, nem kedveled a lányt – pillantott fel barátjára BamBam.
- Ezt soha nem mondtam – húzta barátságos mosolyra száját.
- Szóval ketten a kengurukhoz, hárman a fagyhalálba és megint ketten a szamba hazájába? – nézett végig a Csapaton Jackson.
- Azt tudjuk, hogy neked nem áll szándékodban Ausztráliába utazni, de akkor mégis hova repülnél? – biccentette oldalra a fejét JinYoung.
- Ami azt illeti, szívesen elvinném Markot valami meleg helyre – kacsintott az idősebbre, de Mark korántsem örült a játékos élcelődésnek.
- Én nem utazom – hátrált két lépést a többiektől, vigyázva nézett háta mögé, nehogy észrevegyék a tervében.
- Mire készülsz, Mark? – ragadta karon őt JaeBum, majd magával szembe fordította. - Mark?
- Kiszabadítom a nővéremet és elhúzom a csíkot – jelentette ki magabiztosan.
- Nem gondolod, hogy ő már nagyon is jól érzi magát valahol egészen máshol? – szorított Mark vállára Jackson, lélektükreiben tanácstalanság táncolt.
- Nem – JaeBum és Mark tökéletes szinkronban reagált Jackson kérdésére, aki a következő másodpercben meghőkölt.
- Inkább csináljunk egy biztos tervet – javasolta JinYoung, amikor a másik három fiúhoz lépett. – Higgyék azt, hogy elmentünk, aztán egy nem várt pillanatban visszatérünk és egytől egyig leszámolunk mindenkivel. Kezdve a Szervezettel. Mindenkinek szüksége van a felépülésre, minden téren. – Lassan végigpásztázta a hat Társ alakját, végül újfent JaeBumon állt meg magabiztosságot sugárzó tekintetével. – Mit gondolsz?
- Talán még jó~

Azonban JaeBum már nem tudta befejezni gondolatát, mert BamBam telefonjának csörgése megakadályozta benne. Mindenki döbbenten bámulta a thaiföldi fiút, de még ő maga is meglepődött az ütemes rezgésre. Nehézkesen előhalászta a farzsebéből a mobilját, a kijelzőre pillantva csak még kerekebbé vált egyébként sem elhanyagolható méretű szempárja.

- Hogy’ a francba került hozzád egy mobil? – értetlenkedett YuGyeom, de BamBam képtelen volt válaszolni.
- Nem az a fontos, hogy került hozzá. Ki az? Ki telefonál? – faggatta őt JinYoung.
- Öhm. Hát. Hm. Öhm. Hát – hebegett zavarodottan, ahogy aprókat pislogott a kicsiny képernyőre.
- BamBam? Ki hív? – kérdezett összhangban YuGyeom és JaeBum.
- Lee.
- Ki? – folytatta a vallatást a Bandavezér.
- LeeLee.
- Hogy ki?! – emelkedett meg a hangtónusa JaeBumnak.
- SumaLee. A nővérem.

Utolsó szavát már csak sóhajtotta a levegőbe, remegő kézzel emelte füléhez a telefont. Ám a mindig mosolygós hang helyett egy éktelen sikítás köszöntötte viszont a fiút.

- LeeLee! – kiáltotta bele a mobiltelefon hangszórójába, a Társai összerezzentek a váratlan zajtól. – LeeLee?! Mi történt, LeeLee?! LeeLee?! Hol vagy?! SUMALEE!

Bármiféle reakció viszont már nem érkezett. A lány nem szólt bele a telefonba, csak a sípszót lehetett hallani tovább. BamBam leengedte a kezét combja mellé, ám ugyanazzal a lendülettel a készülék kihullott az ujjai közül és darabjaira tört. Szinte az összes Tagban ugyanaz a kérdés fogalmazódott meg: Ki ez a lány és hogyan volt képes idáig titokban tartani ezt előttük és a Szervezet előtt BamBam...?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése